Úgy ettem volna valami igazán tartalmas, igazán zöldséges, igazán sűrű és mégis igazán könnyű levest! És akkor eszembe jutott: minestrone! 

Az a jó benne, hogy tulajdonképpen nincs is igazi receptje. Tudomásom szerint Olaszországban is, ahonnan ered, különböző területeken különböző-féleképpen készítik. Ami azonos, az a rengeteg zöldség, ami egy paradicsomos lében, a tetején némi parmezánnal végzi. Így aztán elrontani képtelenség. Sok helyütt egytálételként is emlegetik, mert olyan kiadós, sűrű és tartalmas. 

Ebben a változatban a következők szerepelnek: cékla, sárgarépa, zeller, karalábé, krumpli, zöldbab, póréhagyma. Így, ebben a sorrendben kerültek tisztítás után felaprítva a fazékba. Mégpedig azért, ebben a sorrendben, mert a főzési idő ebben a sorrendben csökken, és így puhulnak végül egyszerre puhára. Az olasz változatban szinte mindig szerepel cukkini is, de ezt a szokást így március elején itt Dunaharsztin én felülírtam. Amikor már szinte kész, mehet bele egy kis üveg sűrített paradicsom, egy kanál olívaolaj, fűszerezéséhez pedig most sót, borsot, oregánót használtam, de bátran lehet kísérletezni ízlés szerint. Én főztem bele egy kis makarónit is, és a tálalásnál kapott egy kis frissen tépett bazsalikomot, és nem maradt el a parmezán sem, hiszen ez eredendően egy olasz leves, és "mert mindent, ami nem édes, azt az olaszok megszórják parmezánnal".