Különösen aktívnak nem nevezném ezt a hétvégénket, inkább csak olyan punnyadós, lustálkodós vasárnap délután volt, amikor megfogalmazódott bennünk, hogy bármi áron is, de sütit akarunk enni! Lehetőleg csokisat, a legcsokisabbat, és gyorsan, lehetőleg azonnal! Tudjátok, ilyenkor jön a lássuk mi van itthon! 

Mindenek előtt azért leszögezném, hogy ez a süti egyáltalán NEM

• diétás, 
• mindenmentes, 
• kalóriaszegény,
• vagy a reformkonyha remeke. 

Ellenben elmondható róla, hogy

• isteni finom,
• nagyon egyszerű,
• olcsó,
• csokiimádóknak kötelezően elkészítendő! 

Szóval semmi különleges, tulajdonképpen egy egyszerű kakaós, vajas piskóta, tetején vaníliapudinggal amibe étcsokit, meg egy kis kávét kevertem, és reszelt csokival díszítettem. Ami kellett hozzá: 

Tésztához

• 5 tojás szétválasztva
• 4 evőkanál liszt
• 1 evőkanál cukrozatlan kakaópor
• 4 evőkanál cukor
• fél csomag sütőpor
• egy fél rúd vanília 
• egy diónyi vaj, vagy margarin

Krémhez

• két csomag főzős, vaníliás pudingpor
• 6 dl növényi tej (vagy sima)
• 3 evőkanál cukor
• egy teáskanál nescafé
• egy tábla étcsoki
• 2-3 kanál vaj vagy margarin

A tésztához a tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral és a vaníliával, utána pedig felváltva belekanalaztam a sütőporos lisztet, a vizet, és a kakaót, végül az olvasztott vajat. Kemény habbá vertem  tojások fehérjét, és óvatosan a masszához forgattam. Kikentem egy 16x28 cm-es kerámiatálat (most mértem le), és beleöntöttem a tésztát. 180 fokon tűpróbáig sütöttem, és közben elkészítettem a krémet. 

A pudingporokat a cukorral és néhány kanál tejjel simára kevertem, a többi tejet felforraltam, és amikor már forrt, hozzáöntöttem a pudingot. Kézi habverővel szorgosan kevertem, mert hamar besűrűsödik. Miután ez megtörtént, elzártam a gázt, és amíg még forró, belekevertem a vajat, a kávét, és 3 kocka kivételével a csokit is. Amikor szépen beleolvadt minden,a tésztára öntöttem. Ilyenkor jönne az a rész, hogy megvárom, hogy a puding megdermedjen,de hát nem voltunk abban a helyzetben, hogy várni tudjunk, tűkön ültünk, úgyhogy letakarva kiraktam az ablakba. Kivételesen jól jött az októberi hideg. :) Miután így hamar megdermedt, a maradék csokit a tetejére reszeltem. 

Ez még egy nyári "emlék", de a cukkini még mindig nem drága, úgyhogy akár aktuális is lehet. A pizzatésztám a jól bevált recept szerint készült, viszont olyan óriás cukkinik nőttek idén, hogy egyszerre el sem fogyott egy egész. Itt is a cukkinifasírtból mentett kis maradékot használtam fel. Tehát ami kell két ilyen koszorúhoz:

A tésztához: 

• 40 dkg liszt
• 10 dkg búzadara
• 2,5-3 dl víz
• 2 evőkanál olívaolaj
• egy teáskanál só
• egy csomag szárított élesztő

Feltétnek:

• egy csomag mini mozzarella golyó
• 10-12 szem koktélparadicsom
• maradék, vagy egy kicsi cukkini
• zöld pesto
• kb. 5 dkg tappista sajt

Először is a búzadarát és a lisztet összekeverem, bele a sót, és a szárított élesztőt, majd nyakon öntöm a vízzel. Egy villával folyamatosan kevergetem, húzom össze, közben beleöntöm az olajat is. Ahogyan az élesztő kezd dolgozni, és a liszt is duzzad, egyre keményebb lesz a tészta, ezért a végén már kézzel dolgozva gyúrom, dagasztom alaposan. Amikor megvagyok vele, félreteszem, és hagyom kelni olyan háromnegyed órát. 

Amikor aztán szépen megkelt, akkor kettévágom a tésztát, és külön-külön ismét átdagasztom, azután két kerek formát nyújtok belőle. Itt aztán egy pizzavágóval egy csillagot vágok a két tésztalap közepébe, tehát úgy, mintha meg akarnám felezni, de nem a tetejétől az aljáig vágom, hanem hagyok egy kis peremet. Aztán balról jobbra, és átlósan is. Mintha nyolcfelé vágnám a pizzát, csak nem vágom végig. 

Jöhet a díszítés! Én zöld pestóval kentem meg, de aki szereti, az csinálhatja paradicsomos alappal, hagyományosan. Az egészben hagyott peremen aztán szépen sorba rakosgattam a mozzarellagolyócskákat, a koktélparadicsomot, a cukkiniszeletet, és újra a mozzarellát, a paradicsomot és így tovább. Végül pedig kihajtogattam a pizza közepét, rá a peremre. Átkentem olajjal a tésztát, megszórtam a lereszelt trappistával, és forró sütőben addig sütöttem, amíg szépen meg nem pirult a teteje. 

Mi sorházban lakunk, kis minikerttel. Ellenben a szüleim háza körül szép nagy kert van, amit ki is használnak, imádnak kertészkedni. Ennek eredményéből mi is bőven részesünk egész nyáron. Idén például (és többek között) olyan óriási cukkinik teremtek náluk, ami tényleg döbbenetes! Ettük is mindenféle-fajta formában. Fasírtnak, sütve, főve, még pizza tetején is, és lapcsánkának, tócsninak vagy rösztlinek készítve. 

A hagyományos lapcsánka reszelt krumpliból készül, a cukkinis viszont sokkal kíméletesebb, kalóriában szegényebb változat. 

Ami kellett hozzá:

• egy szép nagy, vagy két kisebb cukkini
• két szál sárgarépa
• két tojás
• néhány kanál teljes kiőrlésű liszt (2-3 púpos kanál)
• két gerezd fokhagyma
• só, bors
• kevés olaj a sütéshez

Ehhez az ételhez sem kell nagy konyhaművésznek lenni: lereszeltem a megtisztított zöldségeket, hozzákevertem a tojást és a fűszereket, majd annyi lisztet, hogy sűrű masszát kapjak. 

Ezután kiolajozott teflonserpenyőbe kis adagokat kanalaztam, és közepes lángon mindkét oldalát megsütöttem. Sokan bő olajban sütik, én inkább ezt a kevésbé tocsogós, kíméletesebb verziót választottam. Hamar készen van, bár én szokásomhoz híven itt is néhányat megégettem cseppet. Fokhagymás tejföllel és uborkával tálaltam. Finom, egyszerű és hamar megvan. 

Nálunk csupa ünnepi, igazi rendes gyerek születik. Krisztián fiam az édesapukája névnapján, Krisztina lányom pedig az enyémen. Szeptember 15-én, a névnapomon töltötte be a 19. évét, én pedig 20-án a nagyon sokadikat. Mint írtam, igazi rendes gyerekeim vannak: nagyfiam meghívott bennünket magához egy ünnepi ebédre, ahol ő főzött nekünk. Jól főz. Nagyon jól főz, és ő is vega! 

A menüje hagymaleves volt sajttal és fokhagymás bagettel, utána zöldségfasírt (cukkinis, répás stb.) finom fűszeres rizzsel és franciasalátával. Szuper finom volt minden, igazán büszke voltam rá! Desszertet is tervezett, de túl korán érkeztünk, így azt legközelebb fogjuk megkóstolni. Viszont ezért pont jól is jött, hogy mivel nem akartunk üres kézzel érkezni, csináltam egy nyers, vega ribizlitortát. 

Vegán körökben már sokszor olvastam különböző kesukrémekről, de idáig még nem próbáltam soha! Itt volt az ideje! Úgyis egy régóta áhított aprítógép volt az egyik ajándékunk. Na szóval így született a torta:

Alsó réteg (tészta)

• 10 dkg kimagozott datolya
• 10 dkg mandula
• csipet só

Fehér réteg

(igazából csak a fele lesz fehér, mert a másik felébe mixelem a ribizlit)

• 10 dkg  kesudió
• 3 evőkanál kókuszzsír
• 3 evőkanál méz (vegánoknak juharszirup)
• 2 evőkanál mandulaliszt
• egy rúd vanília kikapart belseje

Rózsaszín réteg 

• a fehér krém fele
• + 10 dkg ribizli
• fél lime leve

Díszítéshez 

• néhány szem sózott, pirított pisztácia

Egy 18 centis kis tortaformát először is kibéleltem szilikonos sütőpapírral (nem mintha sütni akartam volna). Azután a frissen szerzett aprítógépemben jól összemixeltem a datolyát és a mandulát a csipet só társaságában. Ezt a "tésztát" belenyomkodtam alaposan a formába. 

A kesudiót már előző este vízbe áztattam biztos ami biztos alapon, bár a kesukrémes receptek szerint elég 4-5 óra is. A fehér krémhez szintén ment minden az aprítóba: a leszűrt kesudió, a puha kókuszzsír és a többiek. Meglepően finom, krémes csoda lett belőle! Ennek a felét ráöntöttem a formába nyomkodott alapra, és beraktam a fagyasztóba arra az időre, amíg elkészült a rózsaszín krém. 

A maradék kesukrémhez öntöttem a ribizlit, belenyomtam egy fél lime levét, és ezt is jól összemixeltem. Közben a kókuszzsírnak hála a fehér réteg kezdett megszilárdulni, erre öntöttem a rózsaszín krémet. A tetejét megszórtam néhány szem apróra vágott pisztáciával. 

Indulásig a hűtőben pihent, szépen megszilárdult. Kellett neki azért 2-3 óra, hogy olyan állagú legyen, hogy a papírt lefejthessem róla, és átrakjam egy tortadobozba. Szerintem isteni lett! A kesukrém egy nagyszerű találmány, gyakran fogtok még róla hallani tőlem, mert nekem nagyon bejött! 

A legújabb mániám a fűszernövényekhez köthető! Sorra gyűjtögetem be őket, és már egészen jól megy az életben-tartás is! :D Olyan jó érzés, hogy csak lecsippentem az ablakból az oregánót a pizza tetejére, vagy a bazsalikomot a paradicsomlevesbe, a mentáról nem is beszélve, ami az elmúlt napokban nagyon jót tett a jeges limonádénak. Össze sem lehet hasonlítani a szárított változatokkal! 

Legutóbb vasárnap délután tört rám az "úgy ennék valami nem is tudom mit!" érzés. Ilyenkor megy a konyhai felderítés: mi van a hűtőben? és a szekrényben? na és ott hátul még valami esetleg? Így alakult, hogy megakadt a szemem néhány szem árva kivin. Eszter kolléganőmtől kaptam egy cserép citromfüvet, úgy gondoltam kiváló párost alkotnának együtt! Így hát megpucoltam négy kis kivit, felaprítottam őket, és néhány (5-6) hajtás citromfüvet tettem mellé. 

Olyan negyed pohárnyi útifűmaghéjat találtam otthon, ugyanennyi kókuszreszeléket is tettem hozzá, hogy legyen egy kis "teste". Igazából mandulalisztet képzeltem hozzá tökéletesnek, de ez nem volt otthon, maradt a kókuszreszelék. Kapott még egy kanál xilitet, és egy botmixerrel masszává dolgoztam őket. 

Kicsit betettem a hűtőbe, hogy az útifűmaghéj nyugodtan tegye a dolgát! Magas rosttartalma miatt magába szívja a nedvességet, és így könnyebb dolgozni a masszával. Kb. fél óra múlva aztán előkerült, és kis golyók születtek a citromfüves-kókuszos-kivis anyagból, amit kókuszreszelékbe forgattam. A kivi savanykás íze mellé szerintem nagyon jól passzolt a citromfű aromája.

Ezt aztán nyakon ragadtam, és a szintén frissen szedett mentából és citromból készített jeges limonádé társaságban jött velem a teraszra, hogy együtt élvezzük a májusi napsütést!  

Apró, kicsi ínycsiklandó falatkák! Alul olvadozó, mesés csokoládé, a tetején pedig roppanós, karakteres kókuszchips! 

Ami kell 12 db-hoz (ami lássuk be nem túl sok, úgyhogy duplázz bátran!):

• 60 g kókuszzsír
• 20 g cukrozatlan kakaópor
• 30 g tejpor/kókusztejpor
• 3 evőkanál xilit vagy bármilyen édesítőszer, amit használsz
• némi kókuszchips

A kókuszzsírt felmelegítettem, és a kókuszchips kivételével a többi hozzávalót is beleöntöttem. Amikor teljesen folyékony lett az egész, akkor szilikonos muffinforma aljába öntöttem őket szépen igazságosan. A tetejére került a chips. Én a biztonság kedvéért kicsit rá is nyomkodtam őket, hogy tuti ott maradjanak. 

Aztán betettem őket a fagyasztóba egy negyed órára, hogy jól megdermedjenek. Ebből a mennyiségből csak 12 darab lesz. Nem érdemes vastagabb réteget csinálni, viszont darabra kétszer ennyi simán elfogy. 

Másodszori nekifutásra már nem csak kókuszchipszet használtam, a tetejére bármi egyebet is lehet szórni. Legutóbb puffasztott amartánt, és cukorgyöngy is helyet kapott a csokialapon. 

Ritkán veszünk péksüteményt, de ha betévedünk a Tesco-ba, ott is a pékáruk közelébe, akkor a tejfölös-fokhagymás bagettől rendszerint elcsábulunk. Pünkösd alatt is eszembe jutott, és rájöttem, hogy ilyet talán én is tudok kreálni! Van egy jó kis nosztalgiakiflis receptem, ezt már csak egy kis tejföllel, fokhagymával és sajttal kellett megspékelni, és persze egy más formában megsütni. 

Ami kellett hozzá:

• 35 dkg liszt
• 2,5d l tej (jelen esetben zabtej, annál az egyszerű oknál fogva, hogy az állati tejet nem szeretjük)
• 1 csomag szárított élesztő
• 2,5 dkg vaj, vagy margarin
• 1 teáskanál cukor
• 1 teáskanál só
• 1 gerezd fokhagyma
• 150 g tejföl (egy nagy dobozos fele)
• kevés reszelt sajt
• kevés frissen  őrölt színes bors

Először is a meleg, cukros tejben megfuttattam az élesztőt. Amíg ő sprintelt, addig én kimértem a lisztet, belekevertem a sót, az olvasztott vajat, és ebbe öntöttem végül az élesztős tejet is. Alaposan összegyúrtam, megdagasztottam, hogy még a macskám is megirigyelhette volna, és félreraktam pihenni. 

 Amikor aztán jól megkelt, újra átgyúrtam, és nyolc gombócot szakítottam belőle, amit szétlapítva, a közepét meghasítva sütőpapírra tettem. A tejfölt a fűszerekkel és az reszelt fokhagymával elkevertem. A fokhagymát illetően kicsit renitens vagyok, nem szeretem a fokhagymaprést, apró lyukú reszelőn szoktam inkább lereszelni. Ezt a tejfölös keveréket elosztottam a tésztákon, majd ezek tetejére került a reszelt sajt.

Forró sütőben kb. 20 perc alatt el is készült. Szerintem ízre tökéletesen ugyanolyan lett, formára talán kevésbé, de ha még azt is sikerült volna eltalálni, az már túl tökéletes lett volna! :D

Laktató uzsonna elsősorban a köles miatt, de a túró miatt fehérjében is gazdag. Én legjobban a mandulát szeretem ropogtatni benne. 

Három különböző anyagunk lesz: 

1. 75 g kölest főzzünk meg 2,5 dl tetszésed szerinti tejben, és hagyjuk kihűlni.
2. Fél kiló túrót keverjünk el egy kis doboz vaníliás joghurttal, és 3-4 kanál kedved szerinti édesítővel.
3. 2 evőkanál narancslébe csavarjunk bele egy fél lime levét, egy kevés "cukrot" is adjunk hozzá, és ebbe tegyük a fél kiló megmosott, lecsumázott és felszeletelt epret, azaz marináljuk. 

Őszintén szólva eddig fogalmam sem volt róla, hogy mi az a marinálás. Wikipédia szerint: "A marinálás élelmiszerek elkészítés előtti pácolása fűszerezett, gyakran savas kémhatású folyadékban." Jó pap holtig tanul.

Ezután csak annyit kell tenni, hogy a tejbe főtt kölest a túrós egyveleggel összekeverjük, és tálalás előtt kanalazunk a tetejére a marinált eperből, és végül megszórjuk egy kis pirított mandulaforgáccsal. Ebből a mennyiségből elég sok lesz, 4 nagy-étvágyú személynek uzsonnára bőven elég. 

Igen, nem csak eperszezon van, hanem spárgaszezon is. Tudom, hogy boltban véve általában nem az olcsó zöldségek közé tartozik, de egyre többször látni abszolút elérhető áron. Én is így vettem egymás után kétszer is, hogy a jól bevált és itthon nagy sikert aratott parmezános, mentás spárgát készítsem belőle spagettivel. Ehhez a fásabb szárát és a "virágos" tetejét nem használtam fel, hanem bekerült a fagyasztóba, ebből főztem most egy hasonlóan sikeres krémlevest. 

Azt pedig csak most tudtam meg, hogy mennyi mindenre jó a spárga! Klaus Oberbeil és Cristiane Lentz Növényi gyógyszerek című könyvében olvastam, hogy "a spárga hosszú rudacskái sok C-vitamint....... és még több E-vitamint tartalmaznak. Utóbbi javítja a látást, véd a bőr ráncosodása ellen, különféle szívproblémáknál, gyulladásokban, továbbá elősegíti a sebgyógyulást, fokozza a libidót, és a sejteknek a leghatásosabb védelmet nyújtja a szabad gyökök ellen. Egy adag spárga fedezi a napi E-vitamin-szükségletet." Hát nem ez a legjobb módja a szépülésnek és fiatalodásnak? A "szépségért meg kell szenvedni" szlogen helyett mennyivel jobban hangzik az "edd magad gyönyörűre!" :D

Visszatérve a receptre, a frigóból a fazékba kerültek a spárgadarabok úgy 50 dkg, amiket forrástól számított kb. 10 perc alatt puhára is főztem, ekkor sóztam, borsoztam, fűszereztem egy kevés szerecsendióval, majd további 5 perc után leszűrtem. A spárga szerintem legfinomabb, legomlósabb része a csúcsa, az a kis virágos vége. Ezért ezeket a részeket kiválogattam, és 1 dl növényi főzőtejszínnel, 1 evőkanál liszttel, és egy gerezd fokhagymával meg némi kis főzőlével alaposan összeturmixoltam. Az elöregedett, fás részeknek megköszöntem a közreműködést, és hogy az ízüket adták a levesemért, majd kidobtam őket. A maradék főzőlével még összefőztem néhány perc alatt, és kész is volt. 

Csak később olvastam, hogy a spárgát ne vízszintesen, hanem állítva, egy csomóban összekötve javasolt főzni annyi sós vízben, hogy a feléig érjen. Így a spárgafejek csak a gőzben párolódnak s teljesen megtartják "gyengéd aromájukat". Legközelebb majd ezt is szem előtt tartom. :)

Tegnap ígértem az epres recepteket. Ez még egy tavalyi, de annyira jól sikerült! Az eper a szigetszentmiklósi eperföldről származott a bizonyos "Szedd magad!"-keretek között. Valahol a facebook-on láttam a recept eredetijét, de annyira jól sikerült, hogy azonnal beírta magát a családi szakácskönyvbe. :D 

Alsó réteghez 2 érett avokádót 3-4 kanál vízzel, kb. 3 kanál kakaóporral és 2-3 kanál mézzel össze kell jól turmixolni. Erre kerül egy réteg eper és banán keveréke. 15-20dkg eper és 2 banán, meg egy fél lime frissen facsart leve. A tetejére pedig eperdarabkák. A méz miatt nem teljesen vegán, de ez kiváltható valamilyen édes sziruppal. Max. 15 perc alatt kényelmesen elkészül.