Már sokadszor csinálom ezt a nassolnivalót, ami takarékossági okokból jött létre, de csak most vasárnap jutott eszembe róla a régi finomság, a Chokito! Emlékeztek még rá? Nem tudom hova és miért tűnt el, de ha nosztalgiázni szeretnétek, idézzétek meg ezzel a recepttel. Ez is ronda, és ez is finom. 

Lánykám egy időben falta a fahéjas Cini-minist, aztán egyik napról a másikra ráunt. Én nem szeretem, de hogy kidobjam, arról szó sem lehet! Így került a csokiba, egy kis durvára tört dió mellé, megspékelve némi puffasztott amaránttal. 

A recept ismét több, mint egyszerű. Egy-két tábla étcsokit gőz felett felolvasztok, egy kanál vajjal, vagy kókuszzsírral segítem. Közben összekeverek némi maradék gabonapelyhet, durvára tört diót, és egy kis puffasztott amaránt. Bármi mehet bele, ami otthon épp van: mogyoró, puffasztott rizs, zizi, pisztácia, mandula, kukoricapehely.... Szilikonformákat készítek elő. A folyékony csokiba egy-két határozott mozdulattal beledolgozom a keveréket. Nagyon gyorsan dolgozom, nem kavargatom sokáig, mert a meleg csokiban különben megpuhulnak, és pont az a lényeg, hogy roppanós maradjon a gabonapehely és az amaránt is. Két kanál segítségével halmocskákat varázsolok a szilikonformákba, amit azon nyomban be is rakok a fagyasztóba úgy 5-10 percre. Így nincs idő elpuhulni. Utána is lehet hűtőben tartani. Gyors, finom, egészséges!