Tudom, igen.... nem túl lélekemelő látvány, nem is keresek hasonlatot! :D De akkor is! Annyira finom!
Nem hagyományos csilis bab, hiszen se kukorica, se marhahús: abszolút vegán. Két alkalommal csináltam eddig, egyszer lelkiismeretesen, egyszer gyorsan. Íme mindkét verzió:
Lelkiismeretes változat:
Egy csésze vörös babot és egy csésze csicseriborsót beáztattam egy éjszakára, és másnap két babérlevél társaságában feltettem főni. Csak főttek.... főttek.... és főttek. Nagyon sokáig. Amikor már kezdtem azt hinni sosem főnek puhára, megadták magukat. Ekkor kaptak egy teáskanál sót. Egy másik edényben közben egy evőkanál kókuszzsíron elkezdtem pirítani két méretes vöröshagymát felszeletelve, és amikor már majdnem kész volt, hozzáreszeltem 3 gerezd fokhagymát.
Mindezt nyakon öntöttem az addigra már szinte puha babbal és borsóval, a maradék főzőlével együtt, megöntöztem egy deci jó kis házi paradicsomlével, amit tavaly nyáron még igazi nap érlelt a szüleim kertjében. Fűszereztem még egy kis frissen őrölt borssal és egy adag csilivel. Bő negyed bögre nagy szemű zabpehely került még bele. Ezt mind jól összefőztem, és kész is! (Elkészítési idő: fél nap)
Gyors változat:
Két doboz konzerv vörös babot és két doboz konzerv csicseriborsót összerottyantottam egy deci paradicsomlével. Ráöntöttem a megpirított két fej vöröshagymára és 3 gerezd fokhagymára. Só, bors, csili került még bele, végül pedig puhára főztem benne a zabpelyhet. (Elkészítési idő: fél óra)
