Kinéztem magamnak egy nagyon jó kis könyvet, de sehogy sem akart összejönni, valami miatt mindig volt sürgősebb költenivaló. Így maradt a sóvárgás. Aztán egyik nap, amikor munkából hazaértem, ez várt a dolgozóasztalomnál: 

Ugye mondanom se kell, hogy mi volt benne? :) A könyv, amire vágyakoztam. Hémangi friss könyve, címe "A napfénytől a tűzhelyig". Évszakok szerint vannak felsorolva a receptek, gyönyörű képek kíséretében. Ez a krémleves is onnan ered. 

A medvehagymának most van szezonja, és mivel annyi jó tulajdonsága van, hogy felsorolni is nehéz lenne, meg sem próbálom. Csak annyit, hogy épp tegnap olvastam, hogy valahol így emlegették: "igazi tavaszi nagytakarító".

A leveshez egy csokor medvehagymát alaposan megmosok, kevés olívaolajon átforgatom, majd egy liter vízzel felengedem. Három közepes méretű krumplit előre megpucolok, felkockázok, ez is mehet a levesbe. Ízesítem borssal, ételízesítővel, és egy kevés szerecsendióval. Amikor a krumpli puhára főtt, akkor sózom, és két deci növényi tejszínt öntök bele. Leveszem a tűzről, és botmixerrel krémesítem. Parmezánnal, és kevés apró magkeverékkel tálaltam. 

Kétszer készítettem el gyors egymásutánban, mert nagy volt itthon a sikere, a tapasztalataim a következők. Első alkalommal nem volt itthon szerecsendió, így az kimaradt, viszont volt itthon növényi tejszín, az belekerült. Második alkalommal már felkészültem a szerecsendióval, így tettem bele egy csipetet, de nem volt növényi tejszínem, a boltban pedig ahova gyorsan elszaladtam, csak hagyományosat kaptam, ez ment bele. A második alkalommal is finom volt, de az első (szerecsendió nélkül, sűrű növényi tejszínnel) valami mennyei! 

Próbáljátok ki amíg még tart a szezonja, és kísérletezzétek ki ti is, hogy nálatok hogy ízlik leginkább!