Bevallom, imádom az édességet. Viszont ha már így van, igyekszem profitálni is a dologból, és egészséges változatokat kreálni. Ez a mostani is ilyen: igazi energiabomba, hozzáadott cukrot nem tartalmaz, íze isteni, és az a legjobb benne, hogy ha hirtelen rádtör az édességéhség, akkor (nem, ne kapj be egy Snickerst, hanem) percek alatt összedobhatod ezt a jó kis kókuszbogyót! 

Nagyon egyszerű! Kell hozzá 20 dkg datolya, 20 dkg dió, 1-2 evőkanál kakaó, és egy fél rúd vanília kikapart belseje. A datolya kimagozva, és kicsit felaprítva a többi hozzávalóval együtt mehet egy jó teherbírású aprítógépbe! A kapott masszából kis gombócok készülnek, amik kókuszreszelékbe hempergetve máris felfalhatók, és elűzik a györtő érzést! :)

Több helyen találkoztam egy cikkel, ahol "nyugdíjaskorú" modell, aki maximum 30 évesnek tűnik, arról beszél, hogy - a szerencsés genetikán túl - minek köszönheti még fiatalosságát. Azt nyilatkozza, minden nap megeszik egy avokádót. Hát ezen ne múljon, gondoltam, és utánanéztem mit is lehetne tenni ebben az ügyben.

Egyébként pedig Klaus Oberbeil és Christiane Lentz Növényi gyógyszerek című könyvében olvastam, hogy az avokádó valamennyi gyümölcs közül a legtöbb természetes zsírt tartalmazza, állományának 10-15%-át ez teszi ki. Ezeknek a zsiradékoknak háromnegyed részét többszörösen telítetlen zsírsavak alkotják. Ezáltal az avokádó minden olyan ember számára ideális táplálék, aki az állati zsírokat nem fogyasztja, vagy kerüli. Sőt! Azt írják, hogy az avokádó a legjobb fehérjét, a legfinomabb zsírokat és a legegészségesebb összetételű  szénhidrátot szolgáltatja az anyagcseréhez, valamint egyfajta különleges cukorféle található benne, amely megszünteti a krónikus fáradtságot! 

Bőrápoló kozmetikumként is szuper: ha valaki rendszeresen fogyaszt avokádót, vagy az arcára időnként széttört avokádót helyez, nagyon jót tesz vele a bőrének. A gyümölcs E-vitamin-tartalma kedvezően hat a bőr alatti kötőszövetre, és szabad gyököket köt le. Az avokádóból készült zsírtartalmú pakolás különösen a száraz és hámló bőrön tehet csodát, és azt ismét puhává és állítólag ránctalanná teszi. Na ezt azért még kipróbálom. Jól informált tinilányom a hajára is gyakran készít belőle pakolást, gyönyörű fényes tőle a hajkoronája. 

Gyümölcssalátába, turmixokba, sőt levesekbe is ajánlják, én vegán krémek alapjaként szeretem használni, most mégis a legegyszerűbb megoldást választottam, és avokádókrémet készítettem, amit bármiféle pékárura kenve tervezek elfogyasztani.

Fogtam egy avokádót, félbevágtam, magját kikaptam, és egy kanállal kivájtam a héjából. Facsartam rá egy kevés citromlevet, kis sóval kínáltam, és daráltam bele egy kevés színes borsot, reszeltem bele 1 gerezd fokhagymát. Mindezt jó alaposan összeturmixoltam, és az első kóstolás után a megmaradt anyagot csatos üvegben a hűtőben tároltam. Ezt ti ne tegyétek! Nem lehet sokáig tárolni, ezért azt javaslom, fele adagot csináljatok - én biztosan így fogom -, egy avokádó egyik feléből krémet, a másik felét pedig kenjétek a hajatokra! :D Vagy az arcotokra! 

Jó étvágyat, klassz szépülést! 

A húst annyi mindennel lehet helyettesíteni! Nem csak szójával, gyakran használok darált hús helyett diót, bab-, vagy éppen lencsepürét. Mindnek magas a fehérjetartalma, és igazán könnyű velük dolgozni. Van egy kedvenc hamburgeresem, ahol időnként falafelt veszek pitába töltve. A hamburger illata, gusztusos, színes látványa arra inspirált, hogy én is alkossak egy minimum vega változatot. A lencse volt, amit alapnak megkívántam. Bevallom, az internetet bújtam, hogy ötleteket merítsek, ami sikerült is. A lencsepogácsa receptjének alapját "zizikalandjai"-tól dolgoztam át, minimális változtatással. 

 A nagy alkotást megelőző este már sós vízben egy babérlevél társaságában megfőztem egy fél bögre lencsét, és megpirítottam ugyanennyi diót. Másnap folytattam, így már nagyon hamar elkészültem vele. Ebben a pogácsában tojás sincs, abszolút vegán. Ezért egy evőkanál chia magot 4-5 evőkanál vízbe tettem, és hagytam ázni, amíg kocsonyás állagot nem kap. Közben egy aprítógépbe tettem egy kisebb lereszelt sárgarépát, a diót, 3 gerezd fokhagymát, fél csokornyi petrezselymet, 1 teáskanál őrölt köményt, kevés chilit, sót, borsot, bő egy evőkanál olívaolajat és a lencsét. Miután jól összedaráltam, tovább már kézzel dolgoztam. A masszához adtam a megduzzadt chia magot, és annyi zsemlemorzsát (kb. negyed bögre), hogy jól formázható legyen. 

Kis pin-pong labda nagyságú golyókat formáltam belőle, amit szétlapítva sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, és hogy ne legyen száraz, megkentem a tetejüket egy kis olajjal. Közepesen forró sütőben jól megsütöttem. Én nem buciba, hanem cibattákba töltve tálaltam salátával, hagymával, paradicsommal, majonézzel, mustárral, ketchuppal, ahogyan azt a hagyományos hamburgereknél is szokás. Még a kritikában verhetetlen nagylányomnak is ízlett az alkotás! Bár utólag azt gondolom, izgalmas lett volna - lévén tél - káposztával, céklával, hagymával is. Legközelebb úgy is kipróbálom! :)

Van egy kedves kollégám, akinek gyakori szavajárása, hogy "süssön rád a nap!". Nos hát süssön ránk valóban, ha már kint nem is, legalább itt a konyhában! A reggeli fontos, különösen akkor, ha tudom, hogy egész délelőtt rohanás lesz, és ebédig meg sem állok. A zabot egyébként is szeretem minden formában, és tudom, hogy sokáig jóllakott leszek tőle. 

Ez most egy tejes alapú zabkása, egy kis bögre mandulatejbe főztem kb. 3 csapott evőkanál zabkorpát, és egy kevés xilittel édesítettem. Ez a növényi tej+zabkorpa egyébként megtévesztésig hasonlít a hagyományos tejbegrízhez, bármelyik gyermek feltűnés nélkül megvezethető vele. 

Csak úgy, önmagában is szuper finom, de én ma negyedelt mirelit eperrel díszítettem. Szép napot mindenkinek, és persze: "süssön rátok a nap!" 

Amikor Krisztián fiam bemutatta a barátnőjét, és először ebédelt nálunk, ezzel készültem. Ennek pontosan ma két éve, de ha jönnek hozzám, és kérdezem mit ennének, még mindig ezt kérik. :) Nos hát így készítem:

Fél kiló zöldbabot sós vízben szinte készre főzök. Szerencsés helyzetben vagyok, mert szüleim nagy kertjében minden szükséges zöldség megterem hozzá, amit lényegesen szívesebben eszünk, mint a nagyüzemit. Egy fej vöröshagymát felaprítok, és kevés kókuszzsíron megfonnyasztok, amit aztán egy kis pirospaprikával hintek meg.

Nyakon öntöm az előző este, de legalább pár órával korábban ételízesítős vízbe áztatott, majd leszűrt, kinyomkodott 1-1,5 marék szójagranulátummal. Kicsit átpirítom, majd ízlés szerinti mennyiségű lecsóval (ez nálam fél üveget jelent), 2 gerezd fokhagymával, a köménnyel, borssal, sóval, csipet pirospaprikával ízesítem. Egy kis vizet öntök rá, épp csak hogy ne süljön le, fedő alatt többször átpirítva puhára párolom. 

A rizst ez idő alatt sós vízben megfőzöm fél fej hagymával, majd ezt is a szójás, lecsós masszához adom, jól összekeverem.

Én szeretek kerámia edényeket használni, ezt nem is kell kikenni, csak a tál aljába teríteni a bab felét, majd jöhet rá a massza, utána pedig a maradék bab.

Tetejét szeretem átkenni vékonyan növényi tejföllel, meghinteni egy kis pirospaprikával, és közepesen forró sütőben megsütöm, nem kell neki sok, kb. 20-25 perc.

A tetején látni, ha kész. Forrón nehéz, sőt szerintem lehetetlen szépen szeletelni, érdemes vele várni egy kicsit, ami azért nehéz, mert az illata is mennyei. :)

Ezt a receptet drága sógornőm alapozta meg, aki nagy húsevőként mégis lelkesen főz szintén vega öcsémre. Az ő változata tofuból készült krumplival, én grillsajtot használtam és csicsókát. 

Egy adag grillsajtot "gyros-szerűen" felszeleteltem, és meglocsoltam egy kevés olajjal. Alaposan megszórtam gyros-fűszerkeverékkel, és hagytam őket egy negyed órát ismerkedni. Amikor már úgy tűnt, hogy elég jól összebarátkoztak, egy serpenyőben jól összepirítottam őket, hogy a grillsajt kicsit odapiruljon. 

Közben megpucoltam néhány szem csicsókát, felkockáztam, és forró olajban kisütöttem, mint ahogyan a sült krumplit szokás. Csicsókánál arra kell csak vigyázni, hogy a külseje könnyen összekapaszkodik a társaival, belül viszont vajpuha, így óvatosan kell kiszedni. Íze, mint a sült krumplié. 

Az erőteljes gyros-íz és az olajos csicsóka megszelidítésére mellékeltem egy kis majonézes kukoricát. A morzsolt kukoricát görög joghurttal, kevés majonézzel és csipet sóval egyszerűen csak elkevertem.

Jó kis vasárnapi ebéd lett belőle nálunk!