Kering a neten egy videó erről a csavarós technikáról, ezért ma egy "anya-lánya" napon ezt a közös kis sütést is beiktattuk a programunkba a kutyasétáltatás után, de még a házi aloe-verás arcpakolás előtt. :D

A videó úgy kezdődik, hogy kihajtogatnak két kész tésztalapot. Erről nálunk szó sem lehetett, mi magunk akartunk pizzatésztát csinálni. Jamie-nek van egy szuper receptje, 3 perc alatt összeüthető kelt tészta, na ezt vetettük be! 

A recept egy ekkora "poliphoz" úgy hangzik, hogy 40 dkg lisztet és 10 dkg búzadarát fél evőkanál sóval össze kell keverni, a közepébe, egy kis mélyedést vájni, oda megy bő 2,5 deci víz, 2 evőkanál olívaolaj és egy tasak szárított élesztő. Ezt amolyan Jamie-sen sitty-sutty összedolgozzuk, kicsit dagasztjuk, majd lefedve 30-40 percig meleg helyen hagyjuk pihenni, amíg jól megkel. 

Miután ez megtörtént, két gombócot gyúrtam a tésztából, és külön-külön mindkettőt egyforma nagyságú kör alakra nyújtottam. Az egyiket megkentem egy paradicsomos szósszal, ami egyszerű sűrített paradicsomból, kis sóból, borsból, fokhagymából és oregánóból állt, ezt sűrűn megszórtam reszelt növényi sajttal, és beterítettem a másik pizzalappal. Ti tudtátok, hogy az úgynevezett pizzasajt legtöbbször növényi sajt, és még olcsóbb is a hagyományos, tejből készültnél? Én ezt csak nem régen tudtam meg. 

Az alkotás közepére egy fagyikelyhet fordítottam, és cikkelyeket vágtam bele. Ezeket a cikkelyeket aztán egyenként megcsavartam, megkentem növényi tejföllel, és jó forró sütőbe toltam. 20-25 perc alatt szépen meg is sült. 

Két friss bazsalikomlevél lett a szeme, és ketchupból rajzoltunk neki mosolygós szájat. Csodás illat keringett a lakásban amíg sült, és hamar kivégeztük szegényt, mert az ízét is sikerült jól eltalálni! 

Eddig is szerettük ugyan a bulgurt, de eddig csak ilyen-olyan köretként használtam. A bulgur úgynevezett búzatöret, gyakran a rizshez hasonlítják, engem sokkal inkább emlékeztet a tarhonyára. Csináltam már belőle "rizi-bizit", vagy csak megfőztem, és tésztaköret helyett tálaltam, de éreztem, hogy jobb sorsra hivatott, több van benne annál, mint valami kis statiszta, vagy szürke mellékszereplő kapjon helyet az asztalon. Ezért kapott tőlem egy főszerepet!

Úgy gondoltam, teszek bele szinte mindent, ami a kedvencem, abból baj nem lehet. Így került bele többek között bab, mindenféle hagyma, kukorica, paradicsom, és persze csili! 

Tehát: egy evőkanál kókuszolajon először is felraktam a lazán felvágott vöröshagymát, majd miután üvegesre pároltam, belereszeltem a három gerezd fokhagymát, és még mielőtt megégett volna, rádobtam a felkarikázott fél csomag újhagymát. Lila hagyma szerintem csak azért nem került bele, mert épp nem volt itthon. :)

Ezután nyakon öntöttem úgy negyed kiló bulgurral a hagymákat, és jól összeforgattam velük, kicsit összepirultak, és aztán felöntöttem kb. másfélszeres mennyiségű vízzel, illetve a vörösbab-konzerv és a kukoricakonzerv levével. A bulgur 20-25 perc alatt fő puhára. A főzőidő első harmadában csak hagytam főni a hagymás alapban, második harmadában sóztam, borsoztam, és adtam hozzá egy teáskanál őrölt csilit, és egy kis üveg sűrített paradicsomot. A végén pedig megkapta a konzerv vörösbabot, és a kukoricát. 

Isteni lett, én imádom, és a család is elégedett. Nálunk a bulgur kiválóan debütált főételként! 

Már sokadszor csinálom ezt a nassolnivalót, ami takarékossági okokból jött létre, de csak most vasárnap jutott eszembe róla a régi finomság, a Chokito! Emlékeztek még rá? Nem tudom hova és miért tűnt el, de ha nosztalgiázni szeretnétek, idézzétek meg ezzel a recepttel. Ez is ronda, és ez is finom. 

Lánykám egy időben falta a fahéjas Cini-minist, aztán egyik napról a másikra ráunt. Én nem szeretem, de hogy kidobjam, arról szó sem lehet! Így került a csokiba, egy kis durvára tört dió mellé, megspékelve némi puffasztott amaránttal. 

A recept ismét több, mint egyszerű. Egy-két tábla étcsokit gőz felett felolvasztok, egy kanál vajjal, vagy kókuszzsírral segítem. Közben összekeverek némi maradék gabonapelyhet, durvára tört diót, és egy kis puffasztott amaránt. Bármi mehet bele, ami otthon épp van: mogyoró, puffasztott rizs, zizi, pisztácia, mandula, kukoricapehely.... Szilikonformákat készítek elő. A folyékony csokiba egy-két határozott mozdulattal beledolgozom a keveréket. Nagyon gyorsan dolgozom, nem kavargatom sokáig, mert a meleg csokiban különben megpuhulnak, és pont az a lényeg, hogy roppanós maradjon a gabonapehely és az amaránt is. Két kanál segítségével halmocskákat varázsolok a szilikonformákba, amit azon nyomban be is rakok a fagyasztóba úgy 5-10 percre. Így nincs idő elpuhulni. Utána is lehet hűtőben tartani. Gyors, finom, egészséges! 

Március van, ragyogóan süt a nap, mindenfelé tulipánt, nárciszt, jácintot árulnak. Eluralkodott rajtam a tavaszias hangulat. A konyhában ez ilyesmit jelent: zöld, sárga, piros, friss, ropogós, illatos. Például egy kis mentás zöldborsópüré sajtroláddal. Az igaz, hogy a zöldborsó nem friss, hanem határozottan mirelit, így élő anyagot nem nagyon tartalmaz, de most beértem a vitaminnal, a vidám zöld színével, és frissítő, kellemes aromájával, amit a mentával együtt alkottak.

Évekkel ezelőtt csináltam ilyet, akkor még a nlcafé egyik cikkében olvastam a receptet, legalábbis ami a pürét illeti, most csak nagyjából felidéztem, hogyan is csináltam annak idején. A borsót kis kókuszolajon megpároltam, amikor megpuhult, kevés főzővízzel, kis sóval, borssal, és néhány mentaággal és pár csepp citromlével együtt botmixerrel pürésítettem. 

Fasírtok mellé köretnek, de akár főzelék helyett tojással, vagy egyéb feltéttel is nagyon finom. Élénkítő, friss, ráadásul szemérmetlenül egyszerű elkészíteni! Nekem nagyon bevált. 

Úgy ettem volna valami igazán tartalmas, igazán zöldséges, igazán sűrű és mégis igazán könnyű levest! És akkor eszembe jutott: minestrone! 

Az a jó benne, hogy tulajdonképpen nincs is igazi receptje. Tudomásom szerint Olaszországban is, ahonnan ered, különböző területeken különböző-féleképpen készítik. Ami azonos, az a rengeteg zöldség, ami egy paradicsomos lében, a tetején némi parmezánnal végzi. Így aztán elrontani képtelenség. Sok helyütt egytálételként is emlegetik, mert olyan kiadós, sűrű és tartalmas. 

Ebben a változatban a következők szerepelnek: cékla, sárgarépa, zeller, karalábé, krumpli, zöldbab, póréhagyma. Így, ebben a sorrendben kerültek tisztítás után felaprítva a fazékba. Mégpedig azért, ebben a sorrendben, mert a főzési idő ebben a sorrendben csökken, és így puhulnak végül egyszerre puhára. Az olasz változatban szinte mindig szerepel cukkini is, de ezt a szokást így március elején itt Dunaharsztin én felülírtam. Amikor már szinte kész, mehet bele egy kis üveg sűrített paradicsom, egy kanál olívaolaj, fűszerezéséhez pedig most sót, borsot, oregánót használtam, de bátran lehet kísérletezni ízlés szerint. Én főztem bele egy kis makarónit is, és a tálalásnál kapott egy kis frissen tépett bazsalikomot, és nem maradt el a parmezán sem, hiszen ez eredendően egy olasz leves, és "mert mindent, ami nem édes, azt az olaszok megszórják parmezánnal".

Az egyik kedvenc reggelim a chia-puding! A chia egy apró magocska, azték zsályáként is emlegetik, ami bár picike, annyi jó tulajdonsággal bír, hogy azt felsorolni is nehéz, ezért csak néhány adatot nézzünk! 

- Maga a “chia” szó a Maja nyelvben energiát jelent, ami nem is meglepő, ha csak azt tudjuk, hogy milyen hatalmas a tápértéke a chia magnak.

- A chia mag a világ ma ismert legjobb omega-3 forrás, mivel zsírtartalma meghaladja a 60%-ot. Az omega-3 zsírsavak alapvetőek az egészségünk szempontjából, mivel az emberi test nem termel eleget, ezért szükséges pótolni. 

- Ezek a magok kitűnő antioxidáns-, rost-, vitamin- és ásványi anyag források. 

- Mindegyik fontos aminosavat tartalmazzák, amit az emberi test nem termel, pedig nélkülözhetetlenek az izomfunkciókhoz. A chia magok rostban gazdagok, ezért segíthetnek szabályozni a vércukrot és a glikémiás indexet.

- A rendkívüli vízmegkötő képessége mellett megkönnyíti az emésztést, a tápanyagok felszívódását a belekben,és elősegíti a zsírok lebontását.

Sokféleképpen használhatóak (például ennél a lencseburgernél is), ez a puding például úgy készül, hogy este egy fél pohár növényi tejbe - jelen esetben kókusztejbe - belekanalazok két evőkanál chia magot, és a hűtőben hagyom őket együtt éjszakázni reggelig. Reggelre a kis magvak magukba szívják a tej nagy részét, megdagadnak. Ezt a kocsonyás "pudingot" összemixelem egy fél banánnal, aki édes szájú, az még egy teáskanál mézzel, és készen is van. Tovább fokozható az élvezet, ha a tetejét még megpakoljuk némi gyümölccsel, amit találunk otthon. 

Tudom, igen.... nem túl lélekemelő látvány, nem is keresek hasonlatot! :D De akkor is! Annyira finom!

Nem hagyományos csilis bab, hiszen se kukorica, se marhahús: abszolút vegán. Két alkalommal csináltam eddig, egyszer lelkiismeretesen, egyszer gyorsan. Íme mindkét verzió:

Lelkiismeretes változat:

Egy csésze vörös babot és egy csésze csicseriborsót beáztattam egy éjszakára, és másnap két babérlevél társaságában feltettem főni. Csak főttek.... főttek.... és főttek. Nagyon sokáig. Amikor már kezdtem azt hinni sosem főnek puhára, megadták magukat. Ekkor kaptak egy teáskanál sót. Egy másik edényben közben egy evőkanál kókuszzsíron elkezdtem pirítani két méretes vöröshagymát felszeletelve, és amikor már majdnem kész volt, hozzáreszeltem 3 gerezd fokhagymát. 

Mindezt nyakon öntöttem az addigra már szinte puha babbal és borsóval, a maradék főzőlével együtt, megöntöztem egy deci jó kis házi paradicsomlével, amit tavaly nyáron még igazi nap érlelt a szüleim kertjében. Fűszereztem még egy kis frissen őrölt borssal és egy adag csilivel. Bő negyed bögre nagy szemű zabpehely került még bele. Ezt mind jól összefőztem, és kész is! (Elkészítési idő: fél nap)

Gyors változat:

Két doboz konzerv vörös babot és két doboz konzerv csicseriborsót összerottyantottam egy deci paradicsomlével. Ráöntöttem a megpirított két fej vöröshagymára és 3 gerezd fokhagymára. Só, bors, csili került még bele, végül pedig puhára főztem benne a zabpelyhet. (Elkészítési idő: fél óra)

Ibolya barátnőm asztrológiát tanul. Mivel most tanulja az elemzést, nagylelkűen felajánlkoztam, hogy gyakorolhasson, munka után átmentem egy személyes elemzésre. (Á, semmi érdek, csak a baráti önzetlenség!) Viszont üres kézzel nem akartam beállítani hozzá. Szintén jógázik, és az egészséges táplálkozás híve. Ezért egy aztán ezzel a zabsütivel próbálkoztam. 

Előnyei: két perc alatt összedobható, további 10-15 perc a sütőben és kész is! Váratlan vendégek, vagy hirtelen nassolási vágy esetén is szuper megoldás.

Hátránya: finom ugyan, de én egy kicsit jobbra számítottam. Legközelebb azért kap egy evőkanál xilitet, vagy mézet. 

Szükséges hozzá egy bögre zabpehely, egy nagyobb alma, 2-3 evőkanál kókuszreszelék és egy kevés fahéj. 

Nincs más tennivaló, mint az almát lereszelni, és a többi hozzávalóval jól összekeverni. Mehet muffinformába, én azért megszórtam egy kis cukordekorral, így nem lett teljesen cukormentes. 200 fokon 10-15 perc alatt kész is van! 

Egy kedves kolléganőmmel beszélgettem néhány napja, aki arról mesélt, hogy egy ideig ő is húsmentesen táplálkozott, de nemrég rászólt a férje, hogy erre nincs keret, és így engedelmesen visszatért a húsevők táborába. Határozottan megsajnáltam, és szeretnék neki segíteni, hiszen ez tényleg nem lehet pénzkérdés! 

A húsmentes táplálkozás tapasztalatom szerint nem hogy nem kerül többe, mint a húsfogyasztók konyhaköltsége, de egyenesen gazdaságosabb. Feltéve persze, ha nem a primőr árut választjuk, a januári paradicsomot, vagy például a februári epret. Egy fej káposzta, vagy cékla, alma, krumpli, bab, lencse, sárgaborsó, gomba, zöldbab, póréhagyma, sárgarépa, tojás, nyáron eltett paradicsompüré, szója, rizs, hagyma és még hosszasan sorolhatnám mind-mind takarékosabb megoldás mint bármelyik húsféle! Sokan esnek abba a hibába, hogy ha a húst elhagyják, akkor szinte csak tésztát tésztával esznek, különösen, ha nem nagy főzelékrajongók. Érdemes inkább a hús helyett több zöldségre, gyümölcsre, izgalmasabb gabonafélékre váltani. Kezdetben persze érdemes a megszokottabb ételeket megreformálni kicsit. 

Van is néhány szinte bármiből elkészíthető tippem: ezek a fasírtok, a rántott ételek és a pörköltök. Fűszerezve, panírozva rengeteg zöldség elkészíthető, nem csak a gomba, a zeller, a krumpli, a karalábé, a brokkoli..... Ugyanígy pörkölt is készíthető rengeteg mindenből. Csak egy pörköltalapot kell csinálni, és remek választás egy karfiol, vagy néhány keményre főzött, és felkockázott tojás is. Párolt rizzsel vagy főtt durumtésztával, nokedlivel bő fél óra alatt tálalható. De fasírt is szinte bármiből összeüthető. A lényeg, hogy bármilyen zöldségből készüljön is, megkapja azt a fűszerezést, amit a fasírtnak egyébként is megadnánk. A fűszerek, és a fokhagyma már megteszik a magukét, mint ahogy az a lenti receptben s történik. Íme a hozzávalók: 

Egy ilyen fasírtba szinte minden mehet, amit otthon találni. Én most egy fej karalábét, egy krumplit és egy sárgarépát reszeltem le. Egy fej vöröshagymát aprítottam fel, és három gerezd fokhagymát reszeltem bele. Volt még itthon egy kis maradék lucernacsírám (simán kihagyható), és a fagyasztóban találtam még nyáron eltett zöldpetrezselymet. Két tojást ütöttem bele, és fűszereztem sóval, borssal, kis oregánóval és majorannával, csilivel, tettem bele egy kis pirospaprikát is. Mindezt jól összedolgoztam, és annyi zsemlemorzsát tettem bele, hogy jól formázható legyen. Néhány napja vettem puffasztott amaránt (szintén kihagyható), mert már régóta ki akartam próbálni, milyen is lehet, hát most egy keveset ebből is tettem bele. Vizes kézzel gombóckákat gyúrtam belőle, zsemlemorzsába hempergettem, és forró olajban kisütöttem. 21 gombóc lett belőle.

Hagyományos rizi-bizit csináltam hozzá. A rizst megpároltam, a borsót úgyszintén. Nagymamámtól én úgy tanultam, hogy kevés olajon fokhagymát pirítok, a végén egy lélegzetvételnyi időre petrezselymet is dobok rá, de tényleg csak annyira, különben elég, megkeseredik. Erre ráborítom a leszűrt, puhára párolt borsót, és összeforgatom, egy percig összesütöm, és ezt keverem a párolt rizshez.

Úgy terveztem, hogy másnap viszek kóstolót a kolleginának, de olyan jól sikerült, hogy bár csak ketten voltunk itthon, eltűnt az egész az utolsó morzsáig. :)

Ezt a levest legpraktikusabb nyáron csinálni, egyrészt azért mert pillanatok alatt kész van, és kánikulában senki nem szeret hosszadalmas főzésekbe bonyolódni, én legalábbis biztosan nem, másrészt pedig azért, mert a kukorica olyan étel, ami lehűti a szervezetet. Ennek ellenére én bármikor szívesen csinálom, mert nagyon szeretjük!  Nem az a kifejezetten e-mentes, bár bioalapanyagokkal dolgozva ez enyhíthető.

Végtelenül egyszerű: egy liter vízbe teszek vagy egy zöldségleveskockát, vagy teatojásban belefőzök kb. két teáskanál ételízesítőt. Ahogy összeforrt, belenyomok egy csomag sajtkrémet, ami ugyan magától is szépen szétoszlik, de egy kézi habverővel rá szoktam segíteni. Közben még egy csipet curryvel ízesítem, és végül beleöntök télen egy kis doboz kukoricát, nyáron pedig frisset. Összerottyantom, és már kész is!  Egy kevés petrezselyem is mehet rá.