Már mindenhol ott piroslik, bár nálunk az eperszezon május végén, június elején kezdődik! Sokan a gyümölcsök királynőjének is nevezik, élénk piros színével, lágyan omló, semmivel össze nem keverhető aromás, édes ízével nem véletlenül kapta ezt a jelzőt. 

Érdemes azonban kivárni az igazi eperszezont, mert bár nem szeretnék hangulatromboló lenni, de jó tudni, hogy ami már most mosolyog ránk a polcokról, az még import eper. Ezzel pedig azért kell vigyázni, mert többnyire a palántától az érett gyümölcsig a szállítás és a raktározás során különböző szörnyű nevű anyagokkal, növekedésszabályozó vegyszerekkel, műtrágyákkal, gyantákkal, viasszal és más szerekkel kezelik, hogy a kirakatba tett nagy szemű gyümölcs ragyogjon. Ez a kirakati csillogás sok ember számára hiába csábító, mert az édes élvezet után gyakran allergiás reakció jelentkezik, ami többnyire ezekkel a vegyszerekkel függ össze. 

Mi csoportosan járunk "szedd magad"-formában epret szedni, aminek számos előnye van: ennél frissebbet te sem tudsz, tényleg napon érett eperről van szó, szedés közben jól is lakhatsz vele, szép barna színed lesz a szedés alatt, friss levegőn vagy, ráadásul jó kis program lehet családdal, barátokkal, vagy akár kollégákkal. Itt tudsz tájékozódni, hol és mikor teheted meg: Szedd magad! 

Az eper szuper! Külsőleg, belsőleg, azon kívül hogy finom, annyi jó tulajdonsága van még! Néhány a sok közül:  

• serkenti a vérképzést és a sejtek növekedését,
• elősegíti a víz kiürülését, vérnyomáscsökkentő,
• méregtelenít, fiatalít, és fogyaszt is,
• különösen gazdag folsavban és C-vitaminban,
• külsőleg használva megszabadít az elhalt hámsejtektől,
• napozás után hűsíti a bőrt,
• erősíti a csontokat, a hajat és a bőrt,
• nem utolsó sorban növeli a szexuális kedvet.

Az érett földi epret nem szabad sokáig tárolni, viszont nagyon alaposan meg kell mosni, de csak közvetlenül fogyasztás előtt ajánlott, mert nagyon hamar erjedésnek indul. 

Igazi életet adó, és vitalizáló gyümölcs. Az ember genetikai programja már évmilliók óta be van állítva a tavaszi aktivációra, a több napfényre, a több gyümölcsben található vitaminra és nyomelemekre. Ez a kis piros gyümölcs ezt mind megadja nekünk! 

Éppen ezért hamarosan jövök még bőven epres receptekkel, de addig is ajánlom ezeket: 

• Nyers, vegán epres csokitorta 
• Vegán eperpuding
• Smoothie
• Kókuszos zabkása erdei gyümölccsel
• A világ egyik legjobb Superfood-ja
• Mennyei reggeli - epres tejbezab

Krisztián fiam barátnője a napokban ünnepelte a 25. szülinapját. Mivel nem csak vega, hanem vegán, sőt törekszik a nyers vegán étkezésre, én pedig szerettem volna tortával meglepni, ezt kreáltam számára.

A recept úgy kezdődött, hogy 

1.  lássuk mi van itthon!
2.  az eddigi vegán nasikból mit lehetne átmenteni egy tortához?

Volt otthon egy kevés kesudió, némi maradék mandulaforgács, eper, banán, kakaó, menta. Nemrég csináltam először marinált epret (hamarosan erről is írok), így ezzel díszítettem. Az avokádóból készült csokikrémet eddig is szerettem, így a torta krémje is ebből készült. Na szóval, az alapanyagok:

Tésztához:

• 80 g kesudió
• 20 g mandula
• 100 g kimagozott datolya 
• csipet só

Krémhez:

• 2 avokádó
• fél banán
• 2 evőkanál kókuszzsír
• 4-5 evőkanál cukrozatlan, keserű kakaópor
• 1 rúd vanília kikapart belseje

Díszítéshez:

• 4-5 szem eper
• 2 evőkanál narancslé
• fél lime leve
• 1 evőkanál xilit/nyírfacukor/kókuszvirágcukor....
• néhány mentalevél
• kb. 10 g mandulaforgács

Ebből a mennyiségből egy zsúrtortányi adag lett. A tészta elkészítése több mint egyszerű: a hozzávalókat jó alaposan össze kell mixelni. Jó, ha van a háznál egy erős aprítógép. Ezt utána egy szilikonos sütőpapírral kibélelt tortaformába nyomkodtam, törekedve rá, hogy mindenhol egyforma vastag legyen. 

Ezután jött a krém. Semmivel sem bonyolultabb, itt is csak összeturmixoltam a hozzávalókat, természetesen előtte kimagozva az avokádót. :D Érdemes jó érett avokádót venni! Nekem ez nem sikerült, több üzletet végigjártam, mire egyáltalán bármilyet is kaptam. Alaposan össze kell turmixolni, hogy jó krémes állagot kapjon, mert illúzióromboló lehet a jó kis csokikrémben egy-egy kemény, zöld avokádódarabra bukkanni. Ezt egyszerűen rásimítottam a tésztára, és beraktam a hűtőbe. Minél tovább hűl, annál jobb! Szükség esetén egy félórára még a fagyasztóba is berakható. 

Amíg pihent, addig felszeleteltem az epreket vékonyan. Egy tálba öntöttem a narancslevet, belecsavartam a fél lime-ot, és édesítettem. Jól összekevertem, és ebbe tettem pihenni az eperszeleteket, amíg a torta hűlt. Díszítés előtt papírtörlőre szedtem őket, és így tettem fel szépen sorban, körbe a tortácskára. 

Indulás előtt a lehűtött tortát óvatosan kivettem a tortaformából, és a sütőpapírt is lefejtettem róla. Az oldalát belemártogattam a mandulaforgácsba, a maradékot a tetejére halmoztam, egy eperrel és néhány mentalevéllel díszítettem. Itt már csomagolás előtt, a tortadobozban fotóztam. Szerintem jól sikerült. :D

A múltkor nagyon jó kis házi tojáshoz jutottam. Olyanhoz, amit kertben, zöld fűben kapirgáló boldog tyúkok tojtak. Csináltam is egy jó adag tojásos nokedlit, de kicsit túlszámoltam a galuskát, nem volt elég tojás rá, maradt egy jó adag üres nokedli. Körülnéztem, hogy mit találok otthon, és így született meg a paradicsomos rakott galuska.

Kevés kis olajon megpirítottam egy fej apróra felkockázott vöröshagymát, az utolsó pillanatokban hozzáreszeltem két gerezd fokhagymát, aztán rászórtam egy evőkanál kukoricalisztet. Néhány másodpercnyi együttpirulás után felöntöttem kb. fél liter házi paradicsompürével. (Ez a paradicsomlénél sűrűbb, de a sűrített paradicsomnál kicsit hígabb.) Ízesítettem kevés petrezselyemlevéllel, rozmaringgal, oregánóval, pirospaprikával, sóval és borssal, épp csak csipet cukorral. Össszerottyantottam, majd a galuskára öntöttem, jól összekevertem vele. Azután egy tálba egy adagot elterítettem belőle, majd reszelt sajttal megszórtam. Ismét nokedli, ismét sajt. A harmadik réteg tetejét tejföllel vékonyan megkentem, és úgy ment rá reszelt sajt. Légkeveréses sütőben 200 fokon addig sütöttem, amíg így meg nem pirult a teteje, ez bő 20 perc volt. 

Nagy divat most az a "paleocsinta", amikor csak a tojást és banánt kell összemixelni, és kisütni. Én is próbáltam, nem volt rossz, de különösebben nem szerettünk bele. Mindenesetre ezt gondoltam tovább egy vasárnapi ebéd lezárásaként. 

Három banánt és négy tojást mixeltem össze, de hogy testesebb legyen, tettem bele két púpos evőkanál kukoricalisztet, és hogy ízesebb legyen, egy citrom kifacsart levét, és egy rúd vanília kikapart belsejét, meg persze egy csipet sót. Meglepően sok lett belőle. 

A múltkori kísérlet után eszembe sem jutott hagyományos palacsintasütőben formás kis palacsintákat kreálni ebből a masszából: lehet, hogy csak én vagyok ügyetlen, de nekem nagyon nem ment a dolog. Egyszerűen fogtam egy teflonserpenyőt, és kis tócsákat öntöttem bele, amik szépen szétterültek, és amikor egyik oldaluk megsült, egy lapáttal megfordítottam. 

Növényi tejszínt habosra vertem, és egy régóta a szekrényben árválkodó barackbefőttet nyitottam ki hozzá, ezzel halmoztam a tetejét. 

Szeretem a káposztát. Régóta szemeztem az Aldiban kapható úgynevezett Bio savanyú-káposztával. Régebben próbáltam már hús helyett gombát használni, nem volt rossz, de nem volt az igazi. Azt gondoltam, hogy most vagy füstölt tofuval kéne kipróbálni, de mivel a hideg, esős időben nem volt kedvem útra kelni, hogy tofut szerezzek, beértem a grillsajttal, ami egy ideje már ott lapult a hűtőben. Az egész doboz tartalmát felkockáztam hús helyett. 

 Először is egy evőkanál kókuszolajon megpirítottam egy felaprított vöröshagymát, majd rádobtam a sajtkockákat. Addig kevergettem, amíg a sajt szépen pirulni nem kezdett. Akkor ráreszeltem egy gerezd fokhagymát (hogy is maradhatna ki!), kis borssal, kávéskanálnyi őrölt köménnyel és kb. 2 teáskanál pirospaprikával fűszereztem, és kis kevergetés után rátettem az átmosott savanyú káposztát. Fél kiló egy csomag, abból egy négytagú családnak egy ebédnyi adag lesz. 

Ezután annyi vízzel öntöttem fel, hogy éppen csak ellepje, és jól összerottyantottam. A végén sóztam óvatosan kóstolgatva, mert a grillsajt is és a káposzta is sós már eleve. Végére a habarás maradt. Tejföllel terveztem, de előző nap a nagylányom főzött (mennyei finom gombapaprikást) és hát bizony az utolsó cseppig elhasználta. Szerencsére volt itthon még egy fél doboz növényi főzőtejszínem, így ezt kevertem egy habverővel csomómentesre egy evőkanál teljes kiőrlésű liszttel, és főztem össze a káposztával. 

Egy barátnőm is átjött kora délután, ő hozott egy kis tejfölt a tetejére. Ő ugyan nem vega, mégis azt mondta, ez a vegaváltozat még jobb is mint a húsos! :)

Amikor a fiam még kicsi volt, gyakran csináltunk sült almát, sőt télen, egy-egy jóleső téli szánkózás után szinte mindig. Eleinte csak simán, kettévágva, kicsumázva, kis lekvárral a magház helyén. Aztán egyre többféle verziót kitaláltunk. Darált diót kevertünk habbá vert cukros tojásfehérjébe, és azt öntöttük az almára, úgy sütöttük, vagy épp csak mézesen, fahéjasan, mellé vaníliafagyival. Kifáradva, a hidegből a jó meleg lakásba térve imádtam az illatát. Régi szép idők! :D Aztán az elmúlt években el is maradt a sült alma. (Igaz, már szánkózni sem járunk együtt, azóta már 26 éves.) Tegnap viszont láttam egy inspiráló fotót, amiről eszembe jutott, és ma reggel ezt sütöttem! 

Annyira egyszerű, alig kell hozzá valami, de nekem nagyon megtetszett. Vettem négy zöld almát, aminek a kalapkáját levágtam, a belsejét pedig kikanalaztam. A csutka részét kidobtam, a húsos részét pedig egy edényben összekevertem egy csomag vaníliás cukorral, egy kis (na jó, nem olyan kis) fahéjjal, és mivel volt otthon kandírozott narancshéj, azt is raktam bele. Ezeket kicsit összefőztem, és aztán szépen visszakanalaztam az almákba. 

 Leveles tésztát vettem elő, és kb. fél centis csíkokat vágtam belőlük, pontosan 24-et. Ezeket - almánként 3+3 csíkot - szépen az almák tetején rácsosra fonogattam, és végül szépen körbevágtam, hogy egyforma hosszan fedjék be az almákat. A levágott darabkák sem kell, hogy kárba vesszenek, forró olajban kisütve, fahéjas cukorral meghintve, vagy baracklekvárral tálalva finom falatok lesznek.

Sütőpapírral bélelt üvegtálba tettem őket, de féltem, hogy eldőlnek, elgurulnak, ezért egy fejre állított zománcbögrével segítettem nekik talpon maradni. Forró sütőbe toltam, és addig sütöttem, amíg a teteje megpirult. Nagyon jó lett! Bár én emellé is szívesen láttam volna egy gombóc vaníliafagyit, de igaza van a nagylányomnak, aki szerint nincs olyan étel, ami mellé én ne tudnék fagyit enni. :)

Ugye ismeritek az érzést, amikor fogalmatok sincs, mit kéne már megint főzni? Alapvetően szeretek főzni, új recepteket kitalálni, és másokét kipróbálni is, de néha rajtam is eluralkodik a tanácstalanság, pláne egy-egy véget nem érőnek tűnő, fárasztó nap után. Most is ez történt. Nagylányommal ötleteltünk, hogy mit is alkossunk. Az biztos volt, hogy a kiindulási alap egy kiló krumpli. Internetet bújtuk, és több variációból ezt sikerült összeollóznunk. :)

Ami kell hozzá:  

• 1 kg krumpli :)
• 1 jó nagy fej vöröshagyma
• kb. 3 gerezd fokhagyma
• néhány, mondjuk 4 db szárított paradicsom
• kb. 10 dkg füstölt sajt
• egy nagy doboz tejföl
• 2 tojás
• kb. 10 dkg reszelt mozzarella
• só, bors, Vegeta

 A krumplit sós vízben megfőztük. Amíg rotyogott, addig összekevertük a felaprított vöröshagymát, a felszabdalt szárított paradicsomot, a felkockázott füstölt sajtot, egy-két kanál olajat, amiben a paradicsom ázott, belereszeltük a fokhagymát és hozzákevertük a fűszereket. Külön tálban pedig összedolgoztuk a tojásokat a tejföllel, és egy kevés sóval, Vegetával. 

Aztán a krumplit leszűrtük, jó alaposan hozzákevertük a hagymás kutyulmányhoz, és elterítettük egy kerámiatálban. A tetejére öntöttük a tojásos tejfölt, és ráhalmoztuk a mozzarellát. Sutty be a sütőbe, egészen addig, amíg szépen meg nem pirul a teteje! 

Hémangi szakácskönyvéből merítettem, nálunk bevált, ezért most közkinccsé teszem! 

Igazán alacsony költségvetésű étel, ami tea mellé reggelinek is kiváló, de én legutóbb tejszínes bableves után második fogásként tálaltam. A hozzávalók tehát:

• 40 dkg liszt,
• 2 kávéskanál só,
• 1,5 dkg friss élesztő (vagy egy tasak szárított),
• 2 evőkanál olaj,
• 1 evőkanál szódabikarbóna,
• 2 evőkanál szezámmag

A sóval elkevert lisztbe belemorzsolom az élesztőt, utána mehet hozzá a cukor, az olaj, és kb. 2,5 dl langyos víz. Annyi, amennyivel összegyúrva rugalmas, igazi jó kis kelt tésztát kapok. Miután jól meggyúrom, elteszem pihenni valami kellemesen meleg helyre, ahol úgy egy óra alatt kétszer akkorára dagad, mint annak előtte. 

Amikor kellően kipihente magát, akkor ismét jól átgyúrom, és annyi hosszú-hosszú rudat sodrok, ahány perecet szeretnék sütni belőle. Ezekből meg is formázom őket, és egy lábasban, amiben felforralok 2 liter vizet a szódabikarbónával, óvatosan belerakom, és fél percet főzöm mindegyiket. Aztán sütőpapírra szedegetem, a tetejét megszórom a szezámmaggal, és előmelegített, 220 fokos sütőben kb. negyed óra alatt szép pirosra sütöm. 

Ünnepeltünk, ezért bocsánatos a dolog, legalábbis én megbocsájtok magamnak! Egy kedves barátnőm évek óta tartó építkezése fejeződött be, amit azonnal bérbe is adott. Ezt igazán meg kellett ünnepelni! Ő hozta a bort, én vittem a sütit. Hát ilyen lett: 

Egy régi brownie receptet dolgoztam át, kicsit fehérebb, kicsit gyümölcsösebb, kicsit muffinosabb. És ha már lúd, legyen kövér! Minden van ebben a sütiben: csoki, liszt, cukor, margarin! Egészen pontosan:

• 200 g fehér csoki
• 20 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 20 dkg liszt
• 4 tojás
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 rúd vanília kikapart belseje
• 1 csipet só
• 125 g áfonya

Először is a csokit és a margarint vízgőz fölött összeolvasztottam, aztán beleöntöttem a cukrot és a vaníliát. Hagytam kicsit hűlni, aztán egyesével beledolgoztam a tojásokat. Ezt követte a sütőporral és csipet sóval elkevert liszt.

Amikor már szép egynemű massza volt, akkor beletöltöttem a muffin-papírkákba. Tetejére szórtam az áfonyát, és 160 fokon kb. fél óra alatt megsütöttem. 

A kész lepény fotózását lekéstem. Hamarabb fogyott el, mint ahogy kihűlt volna. 

Három lepénykéhez a recept a következő: 20 dkg lisztet, 5 dkg búzadarát, egy teáskanál sót, 1 evőkanál olajat, fél csomag szárított élesztőt és másfél deci vizet jól összedolgozok, majd félreteszem kb. egy órát, hogy szépen megkeljen. Akkor aztán hat kis gömböcöt formálok, amiket egyforma nagyságú korongokra igyekszem kinyújtani. 

A kinyújtott tésztát megkenem ketchuppal, megszórom egy kis oregánóval, és három kis lepényre halmozok kedvem szerint lilahagymát, kukoricát, friss bazsalikomleveleket, és bármit, ami még eszembe jut, vagy amit a kedves család megkíván. Sózom kicsit, és reszelt sajtot halmozok a tetejére. 

Már csak annyi van hátra, hogy az üresebbik tésztával befedjem a halmozottat, a széleket jól összenyomkodjam, és egy villával kidíszítsem. A tetejét olajjal bőven megkenem, és forró sütőben jól megsütöm! :D